„Az SZKKA beépült a szombathelyiek életébe”

– A 2000-es évek közepén érkezték Szombathelyre. És itt is maradtál…
– Valóban, 2006-ban kezdtem el tanulmányaimat a főiskolán, majd később testnevelés-edzői diplomámat is itt szereztem meg. Veszprémben kézilabdáztam, amit itt is folytattam, ám emellett mindig foglalkoztatott az edzősködés, szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, hogy miként lehet valakiből kihozni a maximumot, és ezt ötvözve hogyan lehet jó csapatot kialakítani.
– Akkor egyenes utad vezetett az utánpótlás-nevelés felé. Miért lányokkal kezdtél foglalkozni?
– Egyrészt azért, mert akkor Szombathelyen még jobbára csak lányoknak volt képzés, másrészt TÖBB rutinos, idősebb edzőkolléga mondta, hogy a csajok lelkesebbek, szorgalmasabbak, és nagyobb a munkabírásuk. Ez valóban így van, de mondok konkrét példát is eddigi tapasztalataim alapján. Ha fiúknak tartottam edzést, és 10 fekvőtámaszt vezényeltem nekik, akkor, ha elfordultam, nyomban ment a lazsálás, jó, ha hármat elvégeztek. A lányok ezzel szemben inkább 11-et nyomnak, és ez nem életkorfüggő…
– Elhiszem, hiszen kis túlzással szinte minden korosztályban van csapatod.
–  Valóban, jelenleg a 2006-os és az ificsapat az enyém, emellett az idei szezontól a nagycsapatnál segítem Füzesi Ferenc munkáját. Feri remek szakember, sokat tanulok tőle, az ő rutinját igyekszem én is beépíteni a tudásomba.
– Ennyi feladat mellett mikor jut időd „szakmát igazgatni”?
– Jogos felvetés, de tán épp abból adódóan, hogy ennyi korosztállyal találkozom, egyfelől könnyebb a helyzetem, hiszen sokakat ismerek. A nyári tábornak én vagyok a főszervezője, innét szinte minden kislányt ismerek. Nekem valóban a kézilabda az életem, ha tehetem, kimegyek más generációk tréningjeire, vagy tornáira is. Kollégáimat igyekszem jótanácsokkal ellátni, ha kérdésük van, rendelkezésükre állok, amiben tudok, segítek, összességében azt gondolom, hogy működőképes modell épült ki akadémiánknál.
– Ha már a modellt említetted: korábban is elhangzott, hogy egyfajta életpálya-modellt kínáltok a lányoknak. Milyen „lépcsőfokok” szerepelnek a rendszerben?
– Pontosan így van, erre törekszünk. A legfontosabb lépést megtettük, hiszen jól felkészült, igazán jó edzők és pedagógusok alkotják a szakembergárdánkat. Már az óvodában elkezdünk foglalkozni a gyerekekkel, itt még nem beszélhetünk kézilabdáról, sokkal inkább mozgás-koordinációs, ügyességi feladatokkal kötjük le a legkisebbeket. Több általános iskolában is „jelen vagyunk”, jó a kapcsolat, ez a versenyeztetés szempontjából is fontos. A tehetséges és jól tanuló akadémista lányok a Nagy Lajos Gimnázium sporttagozatán folytathatják tanulmányukat, az NLG-vel is igazán jó kapcsolatot alakítottunk ki, partnerek minden kérdésben. Végül pedig a felsőoktatás, amely szintén helyben adott a testnevelés, a szakedzői, vagy akár a rekreációs szakkal.
– Így valóban teljes a kép. Ha pozícionálni kellene az SZKKA utánpótlását, te hová sorolnád akadémiánkat?
– Top ötösök vagyunk, ez meggyőződésem. Jó rendszer, hozzáértő edzők, és nagy merítési lehetőség. Az SZKKA beépült a szombathelyiek életébe, trendi dolog nálunk kézizni. Toborzóinkon rendre telt ház van, az érdeklődés folyamatos. Több mint háromszáz gyermeket versenyeztetünk, a nagycsapatunkban sorra mutatkoznak be a helyi tehetségek, ez pedig azt bizonyítja, hogy a munka meghozza gyümölcsét.
– És te meddig tervezel az utánpótlásban dolgozni? Nem vágysz egy felnőtt alakulat kispadjára?
– Egyelőre nem, továbbra is az motivál, hogy mit lehet kihozni egy játékosból és egy utánpótlás csapatból. A fejlődés, a határok kitolása, a csapategységgé formálás, ezek a nagy kihívások. Vannak lányok, akik anno 2008-ban nálam kezdtek el edzeni, és most is a játékosaim az ifiben. Ha megtalálod a közös hangot a gyerekekkel, ha következetes vagy, ha elfogadtatod magad, akkor sikeres lehetsz. Ez kulcsfontosságú tényező. Úgy gondolom, egy edzőnek folyamatosan fejlődnie kell, hiszen a sportág is állandóan változik. Ezért is végeztem el az erőnléti edző majd a korrektív trainer tanfolyamot. Az itt szerzett tudást beépítem az edzésekbe, egyre fontosabb ugyanis a fizikai felkészítés, a prevenció és a rehabilitáció. Előbb nagyon jó utánpótlás edző szeretnék lenni, később pedig meglátjuk, mit hoz a jövő…