Dombi Luca közel a visszatéréshez, néhány hét múlva újra a pályán láthatjuk

Legújabb cikksorozatunkkal szeretnénk, hogy Szurkolóink még jobban megismerhessék a klubhoz érkező új játékosainkat. A korábban Békéscsabán, Mosonmagyaróváron, Dunaújvárosban és Kisvárdán kézilabdázó Dombi Luca ugyan nem a legfrissebb érkezők közé tartozik, de egy súlyos sérülés miatt a tavasszal csupán három bajnoki meccsen tudott pályára lépni és azóta is a visszatérésén dolgozik. Interjúsorozatunk első részében tehát a korábbi magyar válogatott beállónkkal beszélgettünk:

Már javában zajlik a felkészülés, de a sérülésed árnyékában mennyire tudtál feltöltődni a nyári szünetben? Mi a legkedvesebb nyári emléked?

Idén a nyári pihenés a sérülésem miatt sokkal másabb volt. Igyekeztem minél többet edzeni, amennyire a lábam engedte. Sikerült azért nyaralni is elmenni, párommal Krétán nyaraltunk egy hetet, húgommal, barátnőmmel pedig Rodoszon voltunk néhány napot. A legszebb emlékem mégis az, hogy végre sikerült diplomát szereznem, nagyon régóta húzódott a sulim, de most végre befejeztem és nagyon örülök neki.

Mivel foglalatoskodsz szabadidődben, amikor nem a kézilabda van főszerepben? Mi az, mi kikapcsol?

Szeretek sütni, főzni. Szabadidőmben pedig a párom mindig programozunk valamit, nagyon szeretünk túrázni, vagy elutazni egy-két napra ha időnk engedi.

Van olyan sportoló, akire felnézel, vagy példaképként tekintesz rá?

Konkrét példaképet nem tudnék mondani, de ha egy sportolót választani kellene, akkor az LeBron James lenne. Nagy álmom egyszer egy NBA meccsre eljutni.

Miért éppen a 13-as mezszámot választottad?

Az utóbbi években ez a szám nőtt a legjobban hozzám, és persze Anyukám is tizenharmadikán született. Sokat gondolkoztam, hogy mezszámot váltok az "újrakezdés" miatt, de nem szívesen váltanám le ezt a számot.

Milyen célokkal vágsz neki az előttünk álló idénynek?

Személyes célom először is hogy a lábam százszázalékos legyen, és fokozatosan felépítsem magam arra a szintre, amit elvárnak tőlem, illetve én magamtól. Nagyon sokat kell még ezen dolgozzak, de úgy érzem újult erővel vágtam bele ebbe a szezonba, és nagyon motivált vagyok. Csapatszinten pedig egyértelműen csak a feljutás lehet a cél. Élvezni szeretném az edzéseket, mérkőzéseket és ha ez megvan, az már fél siker.

Februárban súlyos Achilles-sérülést szenvedtél. Hogyan áll a visszatérésed? Mikor láthatunk újra a pályán?

Hétről hétre egyre jobbnak érzem a lábam, jól bírja a terhelést, még külön munkát végzek, de már nagyon hiányzik a csapattal való közös munka. Bízom benne, hogy egy-két hét múlva már részt tudok venni a közös edzéseken is, és minél hamarabb pályán tudok lenni. Persze fontos a fokozatosság és a türelem, ami elég nehéz, de bízok benne hogy jobb lesz a lábam mint új korában – zárta szavait Dombi Luca.