„Szombathely a mai napig a szívem csücske”

Tegnap este már beszámoltunk róla, hogy Mayer Maja nyolc év után távozik a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémiától, kiváló szélsőnk úgy döntött, hogy sorozatos vállsérülései miatt felhagy az aktív játékkal.

– Sajnos a vállsérülésem miatt régóta érlelődött már bennem a gondolat, hogy előbb-utóbb visszavonulok. A koronavírus-helyzet miatt jelenleg nem is tudom úgy elvégezni a rehabilitációmat, ahogy terveztem, mivel a gyógytornászok sem dolgoznak. Fodorné Vörös Petrával ugyan videochaten keresztül tartom a kapcsolatot, de azért ez mégsem ugyanolyan, mintha élőben gyakorolnánk. A felépülésem tehát kitolódik, a vállam várhatóan jövő januárra lehetne újra versenyszerű kézilabdára alkalmas állapotban. Azonban ezt követően sem garantálná semmi, hogy egy esetleges rossz mozdulat, egy lökés, vagy egy esés után ne sérülhetnék rá ismét, egy harmadik műtétet viszont már biztosan nem vállalnék be, az már tényleg sok lenne. Nyilván nem úgy terveztem, hogy egy csonka szezonnal búcsúzom, nagyon sajnálom a lányokat is, hogy így ért véget a szezonjuk, szerettem volna egy jó kis búcsúmeccsel elköszönni mindenkitől, ez most sajnos nem sikerült, de talán lesz még rá alkalom.

Nyolc év hosszú idő, Mayer Maja így emlékszik vissza az SZKKA-s pályafutására:

– Nehéz lenne csak egy-egy dolgot kiemelni az elmúlt nyolc évből. Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam, az SZKKA-nak köszönhetően fantasztikus embereket ismertem meg, Szombathely a mai napig a szívem csücske, tényleg nehezen hoztam meg ezt a döntést. Köszönöm Pődör Zoltánnak is ezt a közös nyolc évet, hiszen ő is kellett hozzá, nélküle nem sikerült volna. A tavalyelőtti bajnoki címünk örök emlék marad, az akkori csapatunk mindent vitt, hatalmas szó, hogy sikerült elérni az álmunkat, az NB I-et. Jó szívvel emlékszem vissza arra is, amikor az NB II-ben lettünk aranyérmesek, az is fantasztikus volt. Az összes csapattársamat nagyon szerettem, tényleg nem tudnék senkiről semmi rosszat mondani.

És hogy hogyan tovább?

– Mostantól igyekszem a civil életemre összpontosítani. Tizennyolc év után nehéz lenne abbahagyni a mozgást, természetesen szeretnék a későbbiekben is a sporttal foglalkozni, és azt sem zárom ki, hogy hobbi szinten akár még kézilabdázzak valamikor, valahol. Szeretnék személyi edző lenni, de majd meglátjuk, hogy szuperál a vállam. A párommal Székesfehérvár mellett élünk, de mindenképpen szeretnék még visszatérni Szombathelyre, hiszen sokat jelentenek nekem a lányok, biztos, hogy fogok még élőben szurkolni a csapatnak, akár Szombathelyen, akár majd Székesfehérváron, ha majd itt játszanak – zárta szavait Mayer Maja, akitől azt is megtudtuk, hogy nincs ideje unatkozni, hiszen kertes házban élnek, ahol az udvarban mindig van teendő, pláne akkor, ha a családban két kiskutya is állandó „programszervező”.