Wutschi Verona nagyon büszke a serdülő bronzéremre

A 14 éves Wutschi Verona a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia egyik legtehetségesebb utánpótlás-játékosa. Az irányító tagja volt tavaly az elképesztően nagy sikert elérő, Final Fourba jutó – és ott bronzérmet szerző – serdülő csapatunknak.

Tette mindezt gyakorlatilag „beugróként”, hiszen eleinte még csak a sérülések miatt került képbe, de aztán abszolút meghálálta a bizalmat, és később már kirobbanthatatlan volt a csapatból. Ő is – mint ahogy sok más fiatal, saját nevelésű játékosunk – igyekszik élni a „felfelé versenyeztetés” lehetőségével.

A mögöttünk hagyott évad során tíz mérkőzést játszott az U14-es gyermekbajnokságban, tizenhatot pedig a serdülő első osztályban. Nem volt szerencséje ezzel a szezonnal, nemcsak azért, mert a koronavírus-helyzet miatt félbeszakadt az idény, hanem azért is, mert kétszer is bokaszalag-szakadást szenvedett, előbb az egyik, majd a másik lábában.

– Az egyik bokámban részlegesen szakadt el a szalag, a másikban viszont sajnos teljesen. Főleg az volt a bosszantó az egészben, hogy mind a két eset testi kontakt nélkül történt, valószínűleg egy pillanatnyi figyelmetlenség következményeként. Mostanra szerencsére már rendbe jöttem, sokat segített az edzőnk, illetve az SZKKA csapat-gyógytornásza, akik külön gyakorlatokat és eszközöket biztosítottak számomra, hogy a rehabilitáció minél könnyebben és eredményesen működjön. Utólag is nagyon köszönöm nekik – mondta el Wutschi Verona, aki hat éves korában kezdett el kézilabdázni, Csire Fannihoz hasonlóan ő is az unokatestvérei „unszolására”.


Wutschi Verona

De hogy a kellemetlenségek után rögtön a pozitívumokkal folytassuk, kíváncsiak voltunk arra, hogy emlékszik vissza a tavalyi, történelmi jelentőségű serdülő bronzéremre.

– Az, hogy lehetőséget kaptam egy-két másik csapattársammal együtt, nagyon-nagyon meglepett minket, talán elsőre fel sem fogtuk, hogy az ország egyik legjobb korosztályos csapatához kellett mennünk edzeni… Bekerültünk rendesen a mély vízbe, de nagyon jó érzés volt, hogy rövid időn belül maximálisan befogadtak minket és teljes értékű csapattársként számítottak ránk. Úgy érzem, sikerült az edzőnk bizalmát meghálálni, teljes erőbedobással küzdöttünk az edzéseken, amik azért a három év korkülönbség miatt is nagy kihívást jelentettek számunkra. A valódi meglepetést pedig a sok játéklehetőség jelentette, és hogy ha csak egy kicsit is, de hozzá tudtam tenni a csapat által elért kitűnő eredményhez. Nagyon büszke vagyok rá!

Fiatal játékosunk távlati céljai között az NB I. szerepel, természetesen Szombathelyen, és telt ház előtt!

– Nagyon jó érzés egy első osztályú együttes utánpótlás csapatában játszani, főleg úgy, hogy mi is nagyon eredményesek vagyunk a serdülő csapattal. Rengeteg lehetőséget kapunk a klubtól, hogy gyakoroljunk, utazzunk, versenyezzünk. Szenzációsan jó a hangulat és a csapatmunka, amit persze a színvonalas szakmai munkának is köszönhetünk. Ami a jövőbeli terveimet illeti: szeretnék minél nagyobb közönség előtt játszani, az SZKKA felnőtt csapatában – tudtuk meg Wutschi Veronától, aki egyébként a férfi kézilabdát is folyamatosan nyomon követi, példaképének Mikkel Hansent tartja.

Irányítónk végezetül azt is elmondta, már nagyon hiányoznak neki a csapattársai és a közös edzések, de addig is igyekszik kihasználni minden lehetőséget, hogy formában tartsa magát.

– A sérülésem miatt kicsit másképp kezdtem meg a karanténedzéseket, mint a többiek. A jó időt kihasználva a futásra fektetem a hangsúlyt, van, hogy kétszer is elmegyek egy nap futni, lehetőleg minél többet erdőben, hogy erősödjenek a szalagok. A lányokkal és Vers Ákos edzőnkkel napi kapcsolatban vagyunk, de azért már nagyon hiányoznak, és remélem, hogy mihamarabb újra együtt tudunk edzeni!

A jövő egyik nagy reménysége